D vissza 
Monológ
Szia te drága könyv,
egyetlen otthonom,
benned élek én, ki tudja mi okon.
Ki levenne téged
eddig még nem akadt,
így minden nap csak múló pillanat.
Ismerem betűid
sárguló lapjaid, szeretem borítód
eszem a szavad.
De hallga csak,
gyerekek jöttek be, kicsik és nagyok
és én nagyon boldog vagyok
Megint lesz délutáni tea,
meg miegymás- jó hangulat,
s a pilótakeksz fogy egyre csak.
Én is úgy lemennék,
mondanám sziasztok,
de csak egy kis molylepke vagyok.