There was a
poor woodcutter who worked hard to make his ends meet and earn his earned his
daily bread. He had a loving wife and two lovely children called Valentine and
Marie. All of them helped him in his work, were obedient to him and pious in
nature. They would daily read the Bible over the table, even if they had only a
small loaf of bread to eat. Once, when they were going through this particular
daily ritual, somebody knocked on the window. It was a little child suffering
from cold and hunger. They pitied him and immediately took him inside their
small home. Both the children offered him a place near the fire to keep him warm
and a portion of their bread. Since, he seemed very tired too, they offered him
their bed too while they slept on the bench in great discomfort all through the
night.
The stranger child thanked them for their kindness and soon fell
asleep while they prayed for the poor child who did not even have the nice warm
room and the comfortable bed that they had. They could only fall asleep late at
night but the little Marie was woken up in the wee hours of the morning by sweet
musical sound of harps and singing that seemed almost divine. She gently woke up
his brother Valentine and together they listened to the notes, which told them
that it was the angels singing for the Christ Child, the child they had played
host to a day before. Their hearts leapt with happiness and when they looked
through te window to see the beautiful dawn and a number of little children
holding golden harps and lutes dressed in sparkling silver robes.
They
turned around to see the stranger Child standing behind them wearing golden
robes and a golden crown. He told them that he was indeed the Christ Child and
wandered about to give good things and joys to king and loving children. Since
they had been so unselfish and helpful, he gave them his blessing and took a
bough from a nearby fir tree and planted it in the ground. He then told them,
that this branch would soon grow up in a tree and bear them Christmas fruits
every year. The Christ Child then vanished leaving the children overwhelmed with
what they had seen and heard. Soon the fir branch grew into a high and stately
Christmas tree that bore golden apples, silver nuts and lovely toys on every
Christmas Eve. It is in remembrance and anticipation of the Christ Child that
the Christmas tree is decorated every year.
A gyermek Jézus legendája
Élt egyszer egy szegény favágó, aki kemény munkával kereste meg a mindennapi betevőjét. Szerető felesége és két kedves gyermeke volt, akiket Bálintnak és Máriának neveztek el. Mindannyian segítették apjukat a nehéz munkájában, hiszen engedelmesek és szerény természetűek voltak. A Bibliát mindennap olvasták az asztal mellett, még akkor is ha csak egy kis darab kenyér volt a háznál.
Egy napon, amikor ezt a szokásukat végezték, valaki kopogtatott az ablakon. Egy kisgyermek állt kint, aki szenvedett a hidegtől és az éhségtől. Megsajnálták és rögtön bevezették őt szerény kis hajlékukba. Mindketten felajánlották neki a tűz melletti helyet, hogy felmelegedjen és egy darabka kenyérrel is megkínálták. Fáradt volt, ezért átadták neki ágyukat is, ők pedig kényelmetlenül aludták át az éjszakát egy padon.
Az idegen gyermek megköszönte kedvességüket, és azon nyomban elaludt, miközben ők imádkoztak érte, akinek még egy kedves kis szobája és egy kényelmes ágya sem volt, ahogyan nekik. Ők csak késő éjszaka tudtak elaludni, de a kis Mária már a kora hajnali órán felébredt a hárfák hangjára és énekszóra, amely szinte isteninek hallatszott. Gyengéden felébresztette testvérét, majd együtt hallgatták az isteni dalt, ami azt súgta nekik, hogy angyalok énekelnek a gyermek Jézusért. A gyermekért, akit ők fogadtak be az előző napon. A szívük kalimpált a boldogságtól, és amikor kinéztek az ablakon, hogy a gyönyörű hajnalt csodálják, egy csapat gyermeket láttak meg, akik ezüst köpönyegbe voltak öltözve, és arany hárfákat tartottak a kezükben.
Megfordultak, és meglátták az idegen gyermeket, aki mögöttük állt arany köpenyben és arany koronával a fején. Elmondta nekik, hogy ő valójában a gyermek Jézus, örömet és ajándékot adni jött a királynak és a szerető gyermekeknek. Azért mert önzetlenek és segítőkészek voltak vele,megáldotta őket, és egy kis fenyőágat is átnyújtott nekik, amit el is ültettek. Majd elmondta, hogy ez a kis vessző hamarosan fává fog növekedni, és minden évben karácsonyi gyümölcsöket terem majd. Ezután eltűnt, magukra hagyva a gyermekeket a látottak és hallottak élményével. A kis ág nemsokára magas és büszke karácsonyfává nőtt, amely aranyalmát, ezüstdiót és ajándékokat termett minden Szentestére. A gyermek Jézus emlékére őriztük meg azt a szertartást, hogy a fenyőfát minden évben feldíszítjük.
 |
D vissza 